Kocsi Imrére emlékezünk

A város múltunk, hagyományaink iránt érdeklődő közösségét fájdalmasan sújtotta le a gyászhír, Kocsi Imre halálának híre. Ő, akit sportolóként ismertünk meg, aki futóként, később kerékpárosként tűnt fel rendszeresen a tatai (sőt: alkmaari, szőgyéni) utcán, nagyon korán, hirtelen távozott közülünk. Életét teljessé tette a kutatás, szenvedélyesen érdekelte a hely, ahol élünk, a múlt, amelynek törött tükörcserepei még fellelhetők, összegyűjthetők a figyelmes, kíváncsi kutató, érdeklődő számára. Bár nem ez volt tanult szakmája, mégis hivatáshoz méltó, megszállott érdeklődéssel kereste, tárta fel a város történetére vonatkozó adatokat, bújta az interneten elérhető adatbázisokat, s így személyeket hívott elő a múltból, anyakönyvek adatait böngészve támasztotta fel őket, keresett kapcsolatokat köztük. A kutatói szenvedélyt gyűjtőszenvedély kísérte. Régi könyveket, iratokat, különleges tárgyakat kutatott fel, ezeket büszkén őrizte, de meg is osztotta a közösséggel. Ismertük őt, lelkesen beszélt nekünk az általa felfedezett újdonságokról, legújabb kincseiről, legyen az tárgy vagy életrajzi, építéstörténeti adat. Tudását a közösségi média több ezres látogatószámú oldalán osztotta meg, mindenki megelégedésére; a Tata, a vizek városa oldal szerzője volt. Az évek során pedig szinte eleven adattárként működött, és önzetlenül segítette így mások munkáját. Ezen a téren sokat köszönhet neki a tatai múzeum is, hiszen kérdéseivel érdekfeszítő témákat vetett fel, az általa fellelt adatokkal, az általa feltárt összefüggésekkel pedig történeti tudásunkat gazdagította. Ha valaki valóban megtestesíti a szűkebb pátriájához hű, lelkes lokálpatrióta polgár fogalmát, akkor az éppen Kocsi Imre lenne. Segítőkész, lelkes, nagylelkű, érzékeny ember volt, akinek pedagógus szülei nyomán nyilvánvaló volt kötődése a tatai gimnáziumhoz, de elsősorban Tata városához, amelynek közéletében részt vett, és amelyet szenvedélyes kíváncsiságtól hajtva, a történeti múlt kutatásában is gazdagított. Alakja, személyisége hiányozni fog, tevékenysége befejezetlen marad, űrt hagy maga után.

Valamikor '88 táján a nehéz fizikai munka mellett elkezdtem futni. Törvényszerű, hogy egy –egy versenyen is elindultam, az akkor még rangot jelentő póló kedvéért. Itt akadtam össze a szakállas,bajuszos Imrével. Én a középmezőny elején végeztem a Tófutásokon, Imre pedig 24 perc körüli idejével az elsők között, elkezdtem figyelni rá. A SPRINT Futóclub Tata nevű alakzatban mi versenyezni akartunk, ők nem, egy lebegő fegyelmivel tovább is álltunk. Röpke Tatai Tömegsport SE, majd jött a Vasért Lénárd Team. Merthogy ő bicózott is. Közben kitalálta Rózsavölgyi Pista Bácsi reaktivizálását a tehetséges Temesi Ádi fejlődése érdekében. Sőt, induljunk a Bécs-Budapest Szupermarathonon is. Elindultunk Az elsőtől a végéig volt tatai csapat a versenyen, általában több is.. A Rózsavölgyi Istállóban Imre nem jeleskedett, de amikor én, a gyengébb Tanítvány megelőztem néhány versenyen, rászánta magát az Edzőtáborra. Ő volt a párom az ottani kemény edzéseken, és a lazító fürdőben.. A Vasért Lénárd Team nevében rendeztünk Diákolimpiát, Duatlon Országos bajnokságott. Máskor Triatlon Versenyt. Másik szerelme, a kerékpár is közrejátszott abban, hogy duatlon OB-érmesek lettek csapatban. Egyre többet bicózott, munkája mellett nagy körei voltak a környéken. Esténként, gyakran futás közben feljárt hozzánk is, tele volt ötletekkel. Persze, hogy sportötletekkel, mert utánpótlásunk szerencsére bőven akadt. Még egy szerelme volt, FELESÉGE, ILDIKÓ, nekünk MUSZMUSZ mellett. A ZENE. Megszállottan imádta a színvonalas zenét. Meg a helytörténetet. Szóval az életét. És ebbe trafált bele az a fránya EMBÓLIA. Valaki, talán én mondta egyszer: 10 KOCSIIMI KÉNE MÉG TATÁNAK !!! Meg száz a magyar sportnak!

Békés utat, Imre! 💚💙 💚Tegnapelőtt még bejegyzést tett közzé a Fényesről, a Város történetének részéről, ma reggel pedig hírt kaptunk: 💙KOCSI IMRE helytörténet iránt elkötelezett kutató, sportember, a Tata, a vizek vàrosa oldal szíve-lelke elhagyta földi pályáját és másik útra lépett. 💚Váratlan elhunyta mély szomorúságot ébreszt. 💙A napokban is leveleztünk, gondolatokat cseréltünk. Írtunk választ felvetésére, amit ő már nem olvashatott. 💚Felkavaró, hogy ilyen váratlanul változott minden. 💙Most a gyász ideje van és arra gondolunk: Nyugodjék békében… 💚És arra is gondolunk: élt és élete során legjobb tudása, belátása szerint értéket alkotott. 💙Nem tudhatjuk, meddig, mert egyszer minden elmúlik, de TATA emlékezni fog rá, nagyon sokáig.